S. T. Trza
NYÁRIDŐ
Örökkévalóság -
miként rózsák, hullatja
szirmát az idő.
*
Hegyek derekán
zöld fenyőerdő övvel
tükör-tó szoknya.
Víz kék békéjét
ezüstös csobbanással
két hal bodrozza...
Fodor divat, mi
utolérte a tavat.
Múló pillanat.
*
Arany szőnyegre
hulló kék-lótusz szirom -
hullám a tavon.
*
Harmatcsepp csillan,
ívbe hajlik a fűszál...
Lepkeitató.
Libbenő szender
szárnya alatt a világ:
kék esti virág.
*
Puha denevér
vadászón föl-le csapong,
néha földet ér...
Tépett pilleszárny -
fűszálak tövén magány.
Könnyű szél motoz.
*
Testem mámoros
lázát búzapárlattal
hűtöm – hiába...
Szúnyoghálómra
akadt halott denevér -
megőrzi titkát.
*
Csillagos, bársony
éj selyem tükrébe néz,
az óceánba.
*
Fénylő por hullik...
tündérek szárnyán megül.
Hunyt szemmel látom.
Csillagok pora -
tündérszárnyon csillanó
csalóka álom.
*
Nyári reggelen
párnámon titokzatos,
színes porpalást...
*
A vörös ezer
arca lángol egyetlen
rózsakehelyben.
Bíbor bársonyod
illata bódítón száll
boldog pillanat.
*
Kérlelhetetlen,
visszafordíthatatlan.
Zsarnok: az Idő.
2008
|