Selmeczi Teri (Trza):

EGY TÉL HAIKUI

Bús éjféltájon
hallgat a hó odakinn
egy csupasz ágon.

*

Sötét gallyakon
piros bogyó-füzérek -
holt nyár könnyei.

Feketerigó
s picinyke cinke csípte
mosolygó gyümölcs.

*

Elmosódott kép...
Csillogó víz fodrában
lelkemmel látom...

Lehunyt szememmel
is látom arcodat a
folyó vizében.

Csillámló habon
szemem szemedbe veszett...
Többé nem ereszt.

*

Tél jege csillog
szemeid sugarában.
Megfagytam én is.

Emelem fejem.
Dér jeges csillaga ég
tekintetemben.

*

Szerelem tüze
ha éget, van-e ennél
fájdalmasabb kín?

Szívem sebeit
ki az ki bekötözné,
ha kedvesem nem?

*

Vidámabb a tél,
így újra együtt veled.
Karodba bújva...

Hallgatom meleg
szavad. Szerető társam
ölel örökké.

Lelkem reszkető
szélfútta levél: újra
elveszíthetlek.

*

Zúzmarás ágat
jeget lehelő téli
szél cibál. Fázom.

Hiányod átjár...
Kihűlt kandalló előtt
kuporgó árny: én.

Sárga csészéből
teaillat száll felém...
Forró ígéret.

*

Ablakom előtt
hólepte öreg fenyő
téli sötétben.

Gyantaillatú
álom. Zöldes villanás...
Rigó halála.

Bársony talpakon
fekete macska oson
elégedetten.

*

Éjfél már megint...
Így lett a holnapból ma,
észrevétlenül.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés