Selmeczi Teri (Trza):
EGY TÉL HAIKUI
Bús éjféltájon
hallgat a hó odakinn
egy csupasz ágon.
*
Sötét gallyakon
piros bogyó-füzérek -
holt nyár könnyei.
Feketerigó
s picinyke cinke csípte
mosolygó gyümölcs.
*
Elmosódott kép...
Csillogó víz fodrában
lelkemmel látom...
Lehunyt szememmel
is látom arcodat a
folyó vizében.
Csillámló habon
szemem szemedbe veszett...
Többé nem ereszt.
*
Tél jege csillog
szemeid sugarában.
Megfagytam én is.
Emelem fejem.
Dér jeges csillaga ég
tekintetemben.
*
Szerelem tüze
ha éget, van-e ennél
fájdalmasabb kín?
Szívem sebeit
ki az ki bekötözné,
ha kedvesem nem?
*
Vidámabb a tél,
így újra együtt veled.
Karodba bújva...
Hallgatom meleg
szavad. Szerető társam
ölel örökké.
Lelkem reszkető
szélfútta levél: újra
elveszíthetlek.
*
Zúzmarás ágat
jeget lehelő téli
szél cibál. Fázom.
Hiányod átjár...
Kihűlt kandalló előtt
kuporgó árny: én.
Sárga csészéből
teaillat száll felém...
Forró ígéret.
*
Ablakom előtt
hólepte öreg fenyő
téli sötétben.
Gyantaillatú
álom. Zöldes villanás...
Rigó halála.
Bársony talpakon
fekete macska oson
elégedetten.
*
Éjfél már megint...
Így lett a holnapból ma,
észrevétlenül.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés