Selmeczi Teri Trza:
VÁGY
Ördög a falon...
Képünkbe nevetett, majd
leugrott hozzánk.
Nem érdekelte
miért festettük - fogta,
vitte a lelkünk.
*
Izzó csókjaid
mindent elemésztő tűz...
Felgyújtják testem.
Vágyunk lugasa
fölött elefántcsontszín
korong: telihold.
*
Elmentél messze.
Gondolataim raja
verdes körötted.
Szavaid visszhangja fáj...
Üvöltő csend fülemben.
*
Langy eső pereg,
kopott kövek hogy isszák...
a könnyeimet.
*
Dúlt falak tövén
százszorszép bontja szirmát -
véreden virul.
*
Halott világom
romjai felett fénylő
gyöngyök: könnyeim.
Sápadt ékkövek
beborítják lepledet -
elkésett bánat.
*
Miféle láncot
lehetne fűzni dermedt
szívfájdalomból?
*
Reménytelenül
reményvesztett szó ez:
reménytelenség.
Kukacok rágta
rothadó halottnak már
nem fáj a halál.
*
Könnyeim nyomát
reggeli nap csókolja
selymes simára.
2007
|