Selmeczi Teri Trza:

VÁGY

Ördög a falon...

Képünkbe nevetett, majd

leugrott hozzánk.

Nem érdekelte

miért festettük - fogta,

vitte a lelkünk.

*

Izzó csókjaid

mindent elemésztő tűz...

Felgyújtják testem.

Vágyunk lugasa

fölött elefántcsontszín

korong: telihold.

*

Elmentél messze.

Gondolataim raja

verdes körötted.

Szavaid visszhangja fáj...

Üvöltő csend fülemben.

*

Langy eső pereg,

kopott kövek hogy isszák...

a könnyeimet.

*

Dúlt falak tövén

százszorszép bontja szirmát -

véreden virul.

*

Halott világom

romjai felett fénylő

gyöngyök: könnyeim.

Sápadt ékkövek

beborítják lepledet -

elkésett bánat.

*

Miféle láncot

lehetne fűzni dermedt

szívfájdalomból?

*

Reménytelenül

reményvesztett szó ez:

reménytelenség.

Kukacok rágta

rothadó halottnak már

nem fáj a halál.

*

Könnyeim nyomát

reggeli nap csókolja

selymes simára.

2007

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés