Selmeczi Teri:
KAVICSOK
(haikuk, töredékek)
Holdfény lábain kósza felhő
Csillagvirágos égi réten,
Mint bamba juh legel
Sápadt holdsarlón
Lenge párafátyol
Tompa fényt lehel...
*
Holdsugár köteg
csillagezüstre festi
a szürke várost.
*
Mikor nem a köd
Hinti apró cseppjeit,
Láthatod kigyúlni
A lét tünde fényeit...
*
Sötét – világos
ősellentét: a Semmi
és a Mindenség...
*
EGY, KETTŐ, HÁROM...
Start! Egyik felől,
amíg másik oldalról
visszaszámlálás.
Ugyanaz, de mégsem az
egészen jelentése...
Űrbe, halálba repít,
vagy csupán suhanásba?
*
Folyó kínozta
kövek, kerek kavicsok -
gondolataim.
Gömbölyű, tiszta
tökéletlenségében
tökéletes kő...
Súlyos kavics, ám
gondolat folyama őt
tovaragadja.
*
Fáradt testem itt
vágyik elmémmel együtt
álomalomba...
Éj veled vándor! Álmod
legyen mély, álomtalan...
2008
|