Selmeczi Teri:

KAVICSOK

(haikuk, töredékek)

Holdfény lábain kósza felhő
Csillagvirágos égi réten,
Mint bamba juh legel

Sápadt holdsarlón
Lenge párafátyol
Tompa fényt lehel...

*

Holdsugár köteg
csillagezüstre festi
a szürke várost.

*

Mikor nem a köd
Hinti apró cseppjeit,
Láthatod kigyúlni
A lét tünde fényeit...

*

Sötét – világos
ősellentét: a Semmi
és a Mindenség...

*

EGY, KETTŐ, HÁROM...

Start! Egyik felől,
amíg másik oldalról
visszaszámlálás.

Ugyanaz, de mégsem az
egészen jelentése...

Űrbe, halálba repít,
vagy csupán suhanásba?

*

Folyó kínozta
kövek, kerek kavicsok -
gondolataim.

Gömbölyű, tiszta
tökéletlenségében
tökéletes kő...

Súlyos kavics, ám
gondolat folyama őt
tovaragadja.

*

Fáradt testem itt
vágyik elmémmel együtt
álomalomba...

Éj veled vándor! Álmod
legyen mély, álomtalan...

2008

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés