S. T. Trza:
HOLT CSEPPEK
A felhők fölött
még ragyognak csillagok.
Hideg fal a köd.
Vén szemem ködén
csillámló lepkeszárnyként
átdereng a múlt.
*
Létünk fonalát
mikor unják el fonni?
Némák a Párkák.
Tavaszra ősz jő,
télre tán dús keblű nyár.
Végcél: a halál.
Apró színcseppek
vagyunk csak a mindenség
nagy palettáján.
*
Lila alkonyat
puhán hullatja szirmát -
fanyar füstszag száll.
A semmi ágán
csillagfény csókolta hús
reszkető szívem.
***
BOSSZÚ
Jelenbe érő múlt -
egy pengevillanásban
haldokló jövő.
*
Katanám élén
fehér hópihe olvad
bíborszín láncba.
Villanó penge
élén libben át a lét
a túlvilágra.
Győr, 2009 - 2010. november
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés