S. T. Trza

NYÁRIDŐ

Örökkévalóság -
miként rózsák, hullatja
szirmát az idő.

*

Hegyek derekán
zöld fenyőerdő övvel
tükör-tó szoknya.
 

Víz kék békéjét
ezüstös csobbanással
két hal bodrozza...
 

Fodor divat, mi
utolérte a tavat.
Múló pillanat.

*

Arany szőnyegre
hulló kék-lótusz szirom -
hullám a tavon.

*

Harmatcsepp csillan,
ívbe hajlik a fűszál...
Lepkeitató.
 

Libbenő szender
szárnya alatt a világ:
kék esti virág.

*

Puha denevér
vadászón föl-le csapong,
néha földet ér...
 

Tépett pilleszárny -
fűszálak tövén magány.
Könnyű szél motoz.

*

Testem mámoros
lázát búzapárlattal
hűtöm – hiába...
 

Szúnyoghálómra
akadt halott denevér -
megőrzi titkát.

*

Csillagos, bársony
éj selyem tükrébe néz,
az óceánba.

*

Fénylő por hullik...
tündérek szárnyán megül.
Hunyt szemmel látom.
 

Csillagok pora -
tündérszárnyon csillanó
csalóka álom.

*

Nyári reggelen
párnámon titokzatos,
színes porpalást...

*

A vörös ezer
arca lángol egyetlen
rózsakehelyben.
 

Bíbor bársonyod
illata bódítón száll
boldog pillanat.

*

Kérlelhetetlen,
visszafordíthatatlan.
Zsarnok: az Idő.

2008

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés