Selmeczi Teri:

NEM FÉLEK A HALÁLTÓL

Nem félek a haláltól.
Mióta kezemet
egy pillanatra
csontkezébe fogta,
úgy tekintek rá,
mint jó barátra,
kinek az állomáson
egy végső, édes-bús
találkozáson
majd keblére rogyok,
s Ő, az ismerős idegen
- ezúttal -
hideg karjaiba kapva,
lehet, csónakba ül velem,
s átevezvén a Sötét folyón,
a túlpartra visz majd,
hogy Léthé vizével
ajkamon, csatlakozzam
a csöndesen bolyongók
hadához,
apámhoz,
s a rég elköltözöttek
raja legyen társam
az Örökkévalóságban.

Nem félek a haláltól.
Kezemben penge -
a hosszú kard éle
csillogó ezüstfonál.
A Hold kerek képe
királyi jogar
nyárfanyéllel,
s az ég mélye
palástot borítana a vérre,
ha kínok közt nyögve
feltárnám, vajon a Chi
köldökömben
mint ékkő, ott lapul-e?
S ha kiengedtem
bűzös iszap között
tengődő lelkem
libbenő páráját,
harmatként ragyogna,
s lecsapódna-e
a létezésnek
egy új,
ordító szegletében?

Nem félek a haláltól,
a mélység öble
magához húz
- mi több! - nyúz,
repüljek mint madár
egy röpke percre bár,
s az aszfaltnak csapódva,
agyammal magam alatt
- Menny' ugye kizárva? -
talán pokoli fogadóbizottság:
egy ördög várna.
Vasvillájára tűzve
rablóhúst sütne
belőlem
az alvilág kénköves
katlanában lobogó
láng hevében,
hogy aztán,
hamuvá égve,
mint főnixmadár,
ismét testet öltvén
kezdhetném elölről
a főfogás szerepét
betölteni a Pokol
Fejedelmének asztalán.

Mi végre félni?
Szerettem élni,
nézni
az ég kékjét.
Vizek békéje
ringott ereimben.
Együtt lélegeztem
a földdel; naplementék
vöröse izzott
szemeim tavában;
a hajnal rózsája
halvány szirmait
retinámra égette
havasok jeges csúcsain.
Tenger fölött együtt
sóhajtottam a széllel,
sirályok seregével
vijjogtam kacagva:
szép az élet,
a szerelem...
Kérlek,
tartson örökké!
S talán...
majd egyszer,
újra érzem
a lét
bájos ragyogását,
s csillagok fénye
vízfodron csüngve
ringat majd szelíden
álomra,
de ma...

Nem félek a haláltól!
A holnap
még megtaníthat
rettegni Őt,
ha hagyom,
de ma,
nem akarom
megadni
neki
az esélyt!

Nemlét,
vagy lét...?
A mérleg nyelve
egyensúlyát vesztve
mily sorsot szán?
E csöpp féreg baján
segít talán?
Nem...
Csak Én dönthetek
ebben az ügyben:
van értelme?

Hűvös fém csillan...
Vonz, fojtsam
vérembe vigyorát.
Kezem lassan...
moccan...
S a penge
hüvelyébe csusszan.
- Barátom...
Dolgozz meg a béredért!
Jöjj értem Magad,
ha akarsz!

Én nem
könnyítem meg
a dolgodat.

Székesfehérvár, 2008. július 26.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés